Az emberi életforma a XX. század második felében alapvetően alakult át. A kényelmesebb életmód, a jóléti társadalom azonban számos olyan kérdéskört is felvetett, melyeket korábban elképzelni sem lehetett. Ezek közé tartozik a hulladéktermelés gigászi növekedése. A jelenség elsősorban attól vált kritikussá, hogy a korábbi méretű falusi gazdaságokkal ellentétben a városok nem tudnak mit kezdeni a saját maguk által termelt szennyel és szeméttel, az mérgezi a környezetet. A helyzetet súlyosbította, hogy óriási mennyiségben megjelentek az egészségre ártalmas veszélyes hulladékok. Az elmúlt évtized hihetetlen elektronikai és informatikai fejlődése elképesztő mennyiségben termeli az e-hulladékot.

Két fő iránya van a probléma megoldásának. Az első a keletkező hulladék minimalizálásának módszere, melyet egyebek között korszerű technológiák alkalmazásával, illetve a fogyasztói szokások átalakításával lehet elérni. A hulladékcsökkentés érdekében azért kell rendkívüli erőfeszítéseket tenni, mert - hiába jó a hulladékkezelés és hasznosítás rendszere - a hulladéktermelés elpazarolja az erőforrásokat és környezetszennyezéssel jár. Sem a hulladék hasznosítása, sem a környezetvédelmi szempontokat figyelembe vevő ártalmatlanítás nem helyettesítheti a megelőzést.

A másik fő irány a hulladék nyersanyagként történő felhasználása, az újrahasznosítás. Az újrahasznosítás a gyűjtőneve mindazon tevékenységeknek, amelyek célja, hogy

• az ember által készített, tartós, nem természetes, főleg hulladékká váló anyagokat nyersanyaggá alakítsa át és
• olyan másodlagos, újra hasznosítható anyagokat állítson elő, amelyek segítik a természetes anyagok felhasználásának csökkentését.

A tevékenységre használt angol szó, a recycling, jobban kifejezi, hogy anyagok környezettudatos körforgásáról van szó, a nyersanyag – késztermék – hulladék – nyersanyag stb. folyamatban.

A nagy mennyiségű hulladék problémájának megoldásából minden állampolgárnak ki kell vennie a részét. Amit a háztartás körül keletkező hulladékok újrahasznosításáról tudni érdemes:

Papír

A papírgyártás az egyik legszennyezőbb, legkárosabb folyamat. Amíg a farostokból cellulóz lesz rengeteg víz, energia és vegyszer fogy el. Minél fehérebb egy papír, gyártása annál szennyezőbb a klóros fehérítés miatt. A gyorsan növekvő puhafa-ültetvények kiszipolyozzák a talajt és rengeteg műtrágyát és növényvédő szert igényelnek.

A papírgyártáshoz több mint 2000 vegyületet használ az ipar; a nyomda még további ezret. Minden tonna nyers újságpapír 70 kg vegyszert tartalmaz. Mi magyarok fejenként 55 kg papírt fogyasztunk évente.

A környezetbarát újrapapír a „szürke papír” egyszerű pépesítéssel készül a begyűjtött papírhulladékból. A gyártás folyamán a víz 90%-a körfolyamatban mozog, így kevés szennyvíz termelődik. A vízben oldhatatlan festékmaradványok miatt színe jellegzetesen szürkés, de jegyzetelésre, csomagolásra, vécépapírnak, zsebkendőnek, szalvétának, papírszatyornak tökéletesen megfelel.

Üveghulladék

Az üveg a természetben nem bomlik le. Csak akkor környezetbarát, ha a gyártási folyamatba visszaforgatjuk. Egy átlagos üveg 45-60 alkalommal újratölthető, és még a tisztítással, selejtezéssel együtt is 80%-os az energia-megtakarítás. Újraolvasztással is 20-30% megtakarítható.

Újrahasznosítható üveghulladék

Fémhulladék

Az alumínium gyártásakor minden tonna timföld előállításakor (a csontok törékenységét fokozó fluor felszabadulásán kívül) legalább egy tonna vörösiszap is keletkezik, ami a hazai veszélyes hulladékok 56%-át teszi ki!

Újrahasznosítható fémhulladék

Műanyagok

Az elmúlt években rohamosan nőtt az egy főre jutó műanyag-felhasználás. A legtöbb műanyag évszázadokig fog állni a lerakókban változatlanul. Tele vannak veszélyes segédanyagokkal, melyek a lassú bomláskor felszabadulhatnak.

Újrahasznosítható műanyag

Az Európai Unió minden eddiginél jobban szorgalmazza a hulladékok újrahasznosítását. 2012-re meg kell állítani, 2020-tól, pedig csökkenteni kell a hulladékmennyiség növekedését. Az európai képviselők által elfogadott keretdirektíva meghatározza a feldolgozási műveletek preferenciális sorrendjét: újbóli felhasználás, újraértékesítés, más értékesítési eljárások, és végül biztonságos, környezetkímélő megsemmisítés.

A hulladékok újrahasznosítása ma Magyarországon kezdeti stádiumban van. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fenntartható fejlődés egyéb területeihez hasonlóan itt is a tudatformálás, a szemléletváltás az egyik legnehezebb feladat. A Körös- Maros Vidékfejlesztési és Ökogazdálkodási Alapítvány ebben a munkában kíván részt venni. A Gyulavári Kastély Látogatóközpont terveinek összeállításakor kiemelt figyelmet kapott a fenntartható fejlődés. Tekintettel arra, hogy annak egyik meghatározó eleme a hulladékok kezelése, az Alapítvány a Kastély működtetése során a prioritások között kezeli ezt a témakört is.